Szilasi László: A harmadik híd
Egyre inkább biztos vagyok abban, hogy nem azok a könyvek maradnak velünk sokáig, amiket hibátlan irodalmi alkotásnak tartunk, hanem sokkal inkább azok, amikről elsőre talán el sem tudjuk dönteni, hogy egyáltalán jó könyvek-e vagy sem, mert annyira felidegesítenek, elgondolkodtatnak, megnevettetnek, vagy éppen megríkatnak. Számomra A harmadik híd is ilyen ellentmondásos szöveg: sok minden tetszett benne, sok minden nem, és miután végigolvastam jó pár kritikát, és meghallgattam az És kvartett beszélgetést is, rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egyedül ezzel. De talán éppen ebben rejlik a szöveg erősége: nem egy tökéletesre csiszolt gyémánt, amiben gyönyörködünk egy ideig, aztán elfelejtjük, hanem több szinten is provokálja az olvasót, hogy mindenképpen erős érzelmekkel viszonyuljon hozzá – vagy így, vagy úgy.
Magvető, 2014