Ezt a könyvet még az egyetemen ajánlotta egy kedves tanárom, TarjánTamás tanár úr. Akkoriban nem volt időm elolvasni, de mikor nemrég megláttam, hogy ez is megjelent a Magvető kiadó gyönyörű szép zsebkönyv-sorozatában tudtam, hogy itt az idő végre belevágni.

Már az első oldalak után nagyon megtetszett és meg is lepett a hangulata. A megjelenés éve (1963) és a cselekmény ideje (jórészt a ’40-es ’50-es évek) alapján valami realista, esetleg kora-posztmodern stílusú történetre számítottam – ehhez képest a Csirkejáték egy igazi dekadens romantikus regény holdfényben cigarettázó lánglelkű fiatalemberekről, bálozó úrilányokról és egy végzetes románcról, ami teljesen felemészt két jobb sorsra érdemes embert. Szégyen, nem szégyen én imádom az ilyesmit, úgyhogy Szentkuthy, Esterházy és Tarján tanár úr után én is beálltam a regény rajongóinak a sorába. (Na jó, ők ennél azért bizonyára többet láttak benne, de ez most nem lényeg. :D)

Magvető, 2020

Angyal Attila (Till) és Carletter Orsolya románca a „boldog békeidőkben” halálra lett volna ítélve: Orsolya sváb úrilány, jómódú patikuskisasszony, míg a költőnek készülő Till szerencsétlen árva, akit piaci kofa nagyanyja nevel. A kommunista hatalomátvétel után azonban megváltoznak a szerepek, és Till nyugodtan tetszeleghet Orsolya mellett a vőlegény-jelölt szerepében. Ám ahogy haladnak előre a közös évek, hamar világossá válik, hogy az egykori úri világ sosem fogja igazán befogadni őt, a kommunista rezsimbe viszont erkölcsei – de leginkább Orsolya miatt – eleinte nem kíván, később pedig már nem tud beilleszkedni.

A regény narrátora maga Till, aki az időben mindig néhány hónapot-évet előre ugorva meséli el az Orsolya-szerelem legsarkalatosabb epizódjait. Melankolikus hangulatú elbeszélésében a szemünk előtt válik szépreményű ifjú költőből önmagával meghasonlott, monomániás őrültté, miközben Orsolya cserfes diáklányból rideg, megközelíthetetlen végzet asszonya, szerelmük pedig bájos románcból szadista, se veled, se nélküled viszony lesz.

Igazság szerint nem könnyű és nem is vidám olvasmány, én mégis nagyon élveztem: az Üvöltő szelekre, az Elfújta a szélre és leginkább Zilahy Lajos regényeire emlékeztetett – ezek mind nagy kedvenceim.

Értékelésem: 10/10