Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve

 

Ma már természetes számunkra, hogy a nők szavazati joggal bírnak, tanulnak, karriert építenek, praktikus ruhákban járnak és maguk döntenek a testükkel kapcsolatos legfontosabb kérdésekről, mint például arról, akarnak -e gyereket vagy sem. Bő száz évvel ezelőtt azonban még ezek egyike sem volt magától értetődő. A nemzetközi nőnapnak arról kellene szólnia, hogy megünnepeljük ezeket az eredményeket, és egyszersmind megemlékezünk azokról a nőkről, akik a fejlődés úttörői voltak: mint például Hugonnai Vilmáról, az első magyar orvosnőről. Így Szécsi Noémi tavaly megjelent köteténél, a Lányok és asszonyok aranykönyvénél keresve sem találhatnánk ideálisabb nőnapi olvasmányt.

img_20191124_105149_2.jpg

Park, 2019

Ha a történelemről beszélünk, általában jeles emberek nagy tetteinek a láncolatára gondolunk. Ezek a jeles emberek pedig többnyire fehér bőrű és előkelő származású férfiak. Hogy hogyan éltek az egyszerű emberek, a kisebbségek vagy éppen a nők – nos, erről már jóval kevesebbet tudunk. Milyen volt úriasszonynak lenni a tizenkilencedik század végén? Vagy éppen cselédlánynak, szoptatós dajkának, esetleg színésznőnek? Hogyan öltöztek, milyen termékeket használtak a menstruációjuk alatt, hogyan szültek, mit tettek a fizikai és mentális egészségük megőrzése érdekében és miként élték meg az öregedést? A Lányok és asszonyok aranykönyve ezekre a kérdésekre keresi a választ.

A szerző korábban Géra Eleonórával  közösen már megjelentetett két nőtörténeti munkát – A budapesti úrinő magánélete, A modern budapesti úrinő – az Aranykönyvben viszont ezektől eltérően nem csak az előkelő hölgyekre fókuszál, hanem az alacsonyabb származású nőkről is sok mindent megtudhatunk. A témamerítés viszont szűkebb lett: a nőiség témáját a test felől közelíti meg. Lányok teste, anyák teste, asszonyok teste… A könyv a női test történetén keresztül mutatja be a legjellemzőbb női életutakat, szerepeket. S bár a kötet ezúttal is sok forrásból táplálkozik, van egy elsődleges kiindulópontja is, mégpedig Hugonnai Vilma naplói és orvosi feljegyzései. Így az Aranykönyvből nem csak a jellemző asszonyi sorsokat ismerhetjük meg, hanem ezt a kivételes nőt is, aki korai határátlépőként kikövezte az utat a későbbi korok tanulni vágyó, tudományos pályára áhítozó lányai előtt.

A századforduló korát hajlamosak vagyunk romantizálni. Akkor bezzeg még igazi, kalapos-sétapálcás úriemberek udvaroltak szép ruhás, hamvas szűzleányoknak, elegáns bálokon táncot kérve és hosszú szerelmes leveleket írva. A párkeresés egyszerűbb volt, mint manapság: megvoltak a maga intézményes keretei, helyszínei és formái, s a létrejöttek frigyek többnyire tényleg egy életre szóltak. Ez mind azonban csak az érem egyik oldala. Annak, hogy azok a bizonyos sétapálcás urak tényleg ártatlan kisasszonyokat vehessenek el, az volt az ára, hogy virágzott a prostitúció, s bizony a cselédlányok sem voltak soha biztonságban… Az ifjú arák újdonsült férjüktől jó eséllyel már nászéjszakájukon – aminek a történéseiről előzetes felvilágosítást többnyire nem kaptak – megfertőződtek valami csúnya nemi betegséggel, melyet aztán egész hátralévő életükben kezeltethettek. Férjük hűségére a későbbiekben sem igazán számíthattak, gyerekeket szülni viszont szinte kötelező volt. Harmincas éveikben még – befűzve és a megfelelő kozmetikumokat magukra kenve – nőnek számítottak, nagyon hamar azonban öregasszony-státuszba léptek át, és úgy illett, hogy a társaságtól visszavonulva, sötét ruhákba bújva láthatatlanná váljanak a világ előtt. És akkor ez még egy szerencsés életút – az alacsony sorból származó asszonyoknak ennél is több kihívással kellett szembenézniük. Átlépni a határt – tanulni és önálló egzisztenciát építeni – pedig nagyon nehéz, szinte lehetetlen küldetés volt, mely csak keveseknek sikerült.

Azt hiszem, a könyvet elolvasva mindannyian egyetérthetünk abban, hogy összességében véve sokkal jobb a 21. században nőnek lenni, mint 19.-ben volt.

Mégis, van ennek a korszaknak egy sajátos bája: a szép ruhák, a bonyolult firzurák, a fekete-fehér műtermi fényképek, a hosszú levelek, naplóbejegyzések és a békebeli újsághirdetések… Az Aranykönyvből az árnyoldalak mellett a korszak szerethetősége is abszolút átjön.

 Érdekes, olvasmányos, informatív kötet.

Értékelésem: 10/10