Emma Cline: A lányok
Valamikor a hatvanas évek végén a tizennégy éves Evie Boyd egy észak-kaliforniai poros kisvárosban, Petalumában éli nem túl éredekfeszítő mindennapjait: barátnőzik, fiúk után sóvárog és a megszállottan bújja a magazinokat szépség- és életmódtippek után kutatva. Ám amikor egy napon összeveszik a legjobb barátnőjével, és ezzel egy időben rá kell döbbennie, hogy anyjától már rég elhidegült, Evie-nek teljesen újra kell terveznie a nyarát, a semmittevéssel töltött forró, üres napokat. Végül egy csapat lányhoz csapódik, akikre a parkban figyel fel: a szuggesztív külsejű Suzanne és barátnői olyan felszabadultnak, függetlennek és boldognak tűnnek, hogy vonzzák, mint a mágnes. A lányok hamar befogadják Evie-t, és még a farmra is elviszik, ahol egy igazi hippi kommunában élnek. A tapasztalatlan kamasz lányt teljesen lenyűgözi és beszippantja a Farm atmoszférája: itt tényleg minden a szeretetről, a szabadságról és a közösségről szól. No meg a társaság szellemi vezetőjéről, Russelről, aki az összes lány testi-lelki szerelmét élvezi, és akiért valamennyien ölni tudnának…
Libri, 2017.
Nem nehéz kitalálni, hogy Emma Cline debütáló regénye a Manson-gyilkosságok történetét dolgozza fel. A koncepció kimondottan érdekes: egy kívülálló, egy teljesen átlagos középosztálybeli lány szemével látjuk az eseményeket, a kommunából pedig nem a karizmatikus vezetőt, hanem leginkább az őt körülvevő lányokat ismerhetjük meg. Az, hogy a szerző megváltoztatta a főbb szereplők nevét is, jól jelzi: semmiképpen sem dokumentumregényről van szó, A lányok a jól ismert történet újramesélése helyett inkább arra a kérdésre keresi a választ, hogyan lesz valakiből egy pszichopata követőjeként potenciális gyilkos. A választ persze előre is ki lehet találni: nagyon könnyen.
A regényben sok a hangulatos leírás, főleg az elején, a hosszú, nyomasztóan unalmas kaliforniai nyár ábrázolásakor. A szöveg második fele viszont, amikor Evie megpróbálja magyarázni, értelmezni az eseményeket, már elég didaktikus; a jelenben játszódó cselekményszál az erőszakos unokaöccsel pedig egy az egyben erőltetett. Összességében véve nem rossz könyv A lányok, de ha mondjuk összevetem Tarantino Volt egyszer egy Hollywoodjával, amiben sikerült tényleg kreatívan újraértelmezni a Manson-gyilkosságokat, a regény bizony erősen középszerűnek tűnik.
Értékelésem: 6,5/10
