Ez folyik a csapból is

Kevés kortárs szépirodalmi regény megjelenését övezi olyan viharos érdeklődés, mint amilyet Sally Rooney Hová lettél, szép világja körül tapasztalhattunk a tavaly őszi megjelenéskor. Példátlanul nagy marketing-támogatást kapott, de azt hiszem, az olvasók maguktól is kíváncsiak voltak rá: hetekig másról sem lehetett olvasni, mint erről a könyvről, és azóta is szinte naponta jelennek meg róla újabb ajánlók és értékelések a különféle folyóiratokban és az Instán. (Valahol olvastam, hogy több külföldi irodalmi lap már elvből nem közölt róla kritikát, mondván, úgyis ez folyik a csapból is…) A GoodReads oldalon ráadásul ezt választották a tavalyi év legjobb szépirodalmi regényének. Természetesen ezek után én is kíváncsi voltam, vajon a szöveg méltó-e az őrült felhajtásra, vagy ugyanúgy inkább „nagyobb-a-füstje-mint-a-lángja” olvasmány, mint amilyennek Rooney másik két könyvét is gondolom. (Spoiler: egyértelműen az utóbbi.)

21Század Kiadó, 2021

Bevált recept

Rooney ezúttal is maradt a komfortzónáján belül: Y generációs dublini bölcsészek mindennapi problémái, gondolatai és legfőképpen szívügyei állnak a regény középpontjában. Ezúttal két harminc körüli barátnő szoros, ám kimondatlan feszültségekkel teli barátságába pillanthatunk bele, többnyire a levelezésükön keresztül. Alice sikeres írónő, aki nem igazán tudja feldolgozni a hirtelen jött sikert, és rövid pszichiátriai tartózkodás után egy tengerparti kis faluba utazik rehabilitálódni. Itt mindjárt megismerkedik a helyi Felixszel, aki viszont édesanyja halálát nem tudja kiheverni – a két sérült személyiség a vigaszt keresi a másikban, de közben folyton megsebzik egymást. A Dublinban élő Eileen élete valamivel rendezettebbnek, más szempontból viszont sokkal sikertelenebbnek mondható: egy irodalmi folyóiratnál dolgozik nevetséges fizetésért, társbérletben él egy házaspárral, és közben hosszú, hosszú évek óta se-veled, se-nélküled kapcsolatot folytat gyerekkori jóbarátjával, Simonnal.

Sok frappáns gondolat

A két lány nézőpontja folyamatosan váltakozik a szövegben, a mindennapjaikat bemutató szenvtelen, már-már filmszerű stílusban megírt fejezeteket pedig mindig egy-egy személyes hangvételű levél követi. Szerintem ezek a levelek egyértelműen a regény legjobb részei. Sok véleményt olvastam olyanoktól, akiket inkább idegesítettek ezek az „ál-intellektuális” fejtegetések, és tény, hogy Alice és Eileen gondolatai néha megmosolyogtatóan naivak – például a Szovjetunió vagy a „régi szép világ” dicsőítésekor. Mégis sok a frappáns és szórakoztató meglátás, gondolat. Rengetegszer éreztem azt, hogy „pontosan ezt gondolom, de nem tudtam volna így megfogalmazni.” Lehet, hogy Rooneynak inkább esszéket kellene írnia, nem regényeket?

Két szék közt a pad alá

Mert sajnos ami a történetet, a karaktereket illeti, azt kell mondjam, hogy a Szép világ csak az előző két regényt ismétli, és nem sok újat tud felmutatni. Az objektív, távolságtartó írásmód megakadályozza, hogy igazán közel kerüljünk a szereplőkhöz, így viszont nem igazán izgalmasak a györtődéseik. A sok kínos, egysíkú (ám drámainak szánt) szexjelenetet egy idő után már kifejezetten kellemetlen volt olvasni. A regény valahogy két szék közt a pad alá esik: nem elég humoros és tipikus, hogy szatíra legyen, ahhoz viszont túl leegyszerűsítő és ironikus, hogy igazán komolyan lehessen venni. A végén a katarktikus pozitív fordulat elég hihetetlen: nehéz elképzelni, hogy ezekre a sebzett, neurotikus karakterekre valódi happy end várhasson. Mégis megkönnyebbülést és örömet éreztem a sorsuk alakulása felett, de lehet, hogy csak azért, mert ezzel végre véget ért a szöveg, amit sokszor már rettenetesen untam. 

Összegzés

Összességében véve továbbra is úgy látom, hogy Rooney jó érzékkel ragadja meg az Y generáció lelki világát, félelmeit, problémáit. Ugyanakkor a Hová lettél, szép világ nagyon messze van attól, hogy az év szépirodalmi regénye legyen. Érdemes elolvasni? Persze, miért ne. Olyan jó, mint amekkora a hisztéria körülötte? Közel sem. Nekem a három Rooney közül talán ez tetszett a legkevésbé. (A leghangulatosabbnak, legeredetibbnek pedig a Baráti beszélgetéseket tartom.)

Értékelésem: 7/10

Beszélgessünk a regényről az Ezért szeretek olvasni Facebook vagy Instagram oldalán!