Van egy fogalom, ami már teljesen egybe forrt Donna Tartt nevével, és nem is nagyon lehet olvasni a regényeiről kritikát, amiben ne szerepelne: a hangulatteremtés. Amikor néhány évvel ezelőtt először olvastam a Titkos történetet, hihetetlen módon beszippantott, nem sokkal később az Aranypintynek…