Anna Gavalda: Szerettem őt
Anna Gavalda első regényét többen is ajánlották, úgyhogy régóta ott szerepelt a várólistámon. Most végre elolvastam. Ez volt az első találkozásom az írónővel, de egyelőre elképzelhető, hogy az utolsó is.
Chloé teljesen összezuhan, amikor hosszú házasság, két gyerek és sok-sok lemondás után otthagyja a férje egy másik nőért. A segítség a legváratlanabb helyről érkezik: hallgatag, ridegnek hitt apósa ajánlja fel neki és a kislányoknak vidéki házát, no meg a társaságát egy kényszer-vakáció erejéig. Egy hosszú, végigborozott éjszakán a két felnőtt közel kerül egymáshoz: Pierre nem csak együttérzéséről és szimpátiájáról biztosítja menyét, hanem saját reménytelen szerelmének és boldogtalan házasságának a történetét is elmeséli.
Magvető, 2016
A szöveg mindössze 200 oldal és nagyon olvasmányos, tulajdonképpen néhány óra alatt a végére lehet érni. Bár nagyon régen olvastam, hangulatában engem egy kicsit A gyertyák csonkig égnek-re emlékeztetett, és pontosan ugyanaz zavart benne, mint ami abban is: az egész szituáció valahogy erőltetett. Nem igazán tudom elhinni, hogy egy ember, akinek egész életében minden problémája abból fakadt, hogy nem tudja megfogalmazni, pláne kimutatni az érzéseit, hirtelen ennyire megnyílik és mindent kitálal, méghozzá tökéletesen megfogalmazott körmondatokban, hosszú szerelmes leveleket is szó szerint idézve. Innentől kezdve viszont az egész valahogy hamis lesz, giccses. Az is zavart egy kicsit, hogy bár Chloé a narrátor, róla és a házasságáról szinte semmit nem tudunk meg, az ő elhagyása mintha csak ürügy lenne ahhoz, hogy Pierre beszélhessen.
Amúgy persze, szép a történet, vannak benne értékes gondolatok és igényes a megfogalmazás is, de számomra azért nem volt egy átütő erejű szöveg. Inkább a nívósabb lektűr kategória, nem szépirodalom. Amivel egyébként nincs semmi baj, csak valamiért többre számítottam.
Értékelésem: 6.5/10
