A mai napon a nemzetközi nőnappal kapcsolatban szeretnék könyveket ajánlani, illetve néhány gondolatot megosztani. 

Amikor kisgyerek voltam, nem nagyon tudtam hová tenni a nőnapot. Valószínű, hogy otthon és az iskolában is mondtak néhány szót az ünnep igazi eredetéről, de igazából nincsenek ezzel kapcsolatos emlékeim. Az viszont megmaradt bennem, ahogy a nagymamám „Ó, hát az igazán nem érdem, hogy nőnek születtem!” felkiáltással, pironkodva vette át apukámtól a virágot, amit egyébként (természetesen) anyukám választott ki a számára. A papám nevében a mamám intézte az ajándékot, a fiú osztálytársaimat pedig mindig az aktuális osztályfőnöknő kapacitálta, hogy gondoskodjanak a lányoknak és a tanárnőknek szánt virágról, csokiról, apró meglepetésről. Szóval magamban nagyjából azt következtetést vontam le, hogy a nőnapon a férfiak – ha nem is egészen önszántukból – de azt köszönik meg a nőknek, hogy megszülik és nevelik a gyerekeket, na meg vezetik a háztartást. 

Az egyetemen tudatosult bennem először, honnan ered és mit is jelent igazából ez a nap. Mégis, hiába voltam tisztában a virágos kedveskedés minden visszásságával, abban az évben, amikor összeköltöztünk, én is megvettem a párom nevében a nőnapi ajándékot anyukájának és mamáinak, mert úgy gondoltam, így illik és mindenki ezt várja tőlem. Aztán apósom felvilágosított, hogy az ő családjukban rég nem szokás tartani ezt az „elavult szocialista” ünnepet.

A nőnap története

A nőnap eredete valóban szorosan összefonódik a munkásmozgalommal. 1910-ben a II. Internacionálé Clara Zetkin német nőjogi harcos javaslatára döntött úgy, hogy a nők választógának kivívása érdekében nemzetközi nőnapot kell tartani. Az esemény eleinte országonként különböző időpontokban volt, 1913-ban jelölték ki március 8-át a hivatalos dátumnak, arra emlékezve, hogy 1857-ben New Yorkban negyvenezer textilipari munkásnő sztárjkolt és tüntetett magasabb fizetésért és emberibb munkakörülményekért. 1917-ben Oroszországban is többezer nő tüntetett kenyérért és békéért; néhány nappal később Miklós cár lemondott. Ezzel a nemzetközi nőnap időpontja is véglegessé vált. Magyarországon 1948 óta ünnepeljük, szovjet mintára.

A nőnap hazánkban az ötvenes években a maszkulin, keményen dolgozó, a szocializmust a férfiakkal vált válnak vetve építő asszonyok ünnepe lett. Azonban a Kádár-rendszerben sok minden megváltozott: a hatvanas évektől a traktorolsányok ideálját lassan felváltotta a nőiesebb, a gyerekekkel hosszan otthon maradó, a háztartást egyedül ellátó, de azért a munkában is teljesítő háziasszonyok képe – akik egy évben egyszer igazán megérdemelnek egy szál virágot. A rendszerváltás után aztán az ünnep munkásmozgalmi háttere végleg háttérbe szorult, és azzá a kényszeredett „köszönjük, hogy kedvesek és szépek vagytok” jellegű hóvirágozássá vált, amire már én is emlékszem. 

Kép forrása: Fortepan

Akkor most menjen a nőnap a kukába?

Az utóbbi időben egyre több véleménycikk jelenik meg, ami azt firtatja, érdemes-e ezt a napot ebben a formában tovább ünnepleni. Civil és nőjogi szervezetek listázzák, mi mindent szeretnénk virág helyett – hiszen az egyenjogúság terén még mindig van hová fejlődnünk. Idén például a @patent egyesület készített nagyszerű plakátokat a témában.

Én azt gondolom, a nőnap egy kiváló alkalom arra, hogy megemlékezzünk azokról a bátor nőkről, akik előre mozdították a nők egyenlőségi törekvéseit – illetve azokról a lányokról és asszonyokról is, akik a nehezített pálya ellenére valami nagyot tettek le az asztalra kutatóként, orvosként, sportolóként, énekesként – és még hosszan folytathatnánk a sort.

Mivel az iskolában sajnos nem nagyon fognak találkozni női nevekkel – hogy miért, az egy külön poszt témája lehetne – beszereztem néhány könyvet, amikből a gyerekekkel együtt megismerkedhetünk többszáz fontos és inspiráló külföldi és magyar nő élettörténetével. Agatha Christie, Marie Curie, Hedi Lamarr, Malala Yusufzai; Czinka Panna, Zrínyi Ilona, Polcz Alaine, Polgár Judit, Dévény Anna – hogy csak néhány példát emeljek ki a sok közül. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lányom lássa: bár a legmagasabb székekben még mindig férfiak ülnek, és ha ebben az országban marad, egyetlen bankjegyen vagy pénzérmén sem fog női arcot látni (valószínűleg) soha, sok munkával és kitartással mégis bármire képes lehet. Ugyanennyire lényeges, hogy a fiam viszont tisztelje és tekintse egyenrangú partnernek a nőket – ne csak egyetlen egy napon, hanem egész életében.

Esti mesék lázadó lányoknak, Móra, 2017.

Esti mesék lázadó lányoknak 2., Móra, 2018.

Magyar mesék lázadó lányoknak, Móra, 2018.

50 elszánt magyar nő, Bookline, 2018.

(Az már megint egy másik poszt témája lehetne, hogy az Esti mesék lázadó lányoknak két kötete jelenleg nem kapható a könyvesboltok nagy részében, mert mindegyikben van a száz között egyetlenegy meleg vagy transznemű karakter.)

Szóval lányok, boldog nemzetközi nőnapot! Ünnepeljük a nőket – a híreseket, magunkat, egymást.