Jacky Durand: Apám receptjei
Az egyszerűség gyönyörködtet. Szerintem nem csak a gasztronómiára igaz ez a mondás, hanem a könyvekre is. Végy egy apát, aki séf, egy kisfiút, aki a nyomdokaiba akar lépni, és egy anyát, aki lelépett. Rakd be őket egy hangulatos burgundiai kisvendéglőbe, adj hozzájuk néhány szimpatikus mellékszereplőt, egy rakás ínycsiklandó étel-leírast, végül szórd meg őket egy csokor elfojtott érzelemmel, és már kész is. Nem kell más.
Park, 2020
Az apám receptjei pontosan ilyen könyv. Egy egyszerű, bájos apa-fia történet Franciaországból. Nem történik benne semmi eget rengető. A főszereplők csak főznek, sétálgatnak a folyóparton, elhallgatnak egymás elől egy csomó mindent, aztán szép lassan mégis megtanulják megérteni, majd - szívszorító módon - elengedni a másikat.
Néhány óra alatt el lehet olvasni, de ha van kedvünk, elkészíthetjük a függelékben szereplő recepteket is. Nekem a leginkább az tetszett benne, hogy férfi szemszögből, férfi szereplőkkel dolgoz fel olyan témákat, amiket hagyományosan leginkább nőkhöz kötünk: főzés, kötődés, szülő-gyerek kapcsolat, élet egy csonka családban, beteggondozás, érzelmek kimutatása. Kellemes, megható történet, de nem abból a direkt "siratós" fajtából. Annál jóval elegánsabb, visszafogottabb a tálalás. Nekem tetszett.
Értékelésem: 8/10
