Nguyen, Ngoc Thuan: Csukott szemmel nyiss ablakot

Nguyen, Ngoc Thuan: Csukott szemmel nyiss ablakot

Európa, 2020.

 

Bevallom, ezt a könyvet (mint szerintem sokan mások is) Háy János miatt olvastam el. Az ő neve a számomra elég garancia ahhoz, hogy elkezdjen érdekelni egy regény, amit ő fordított, pláne, ha még ezt is írja róla az ajánlóban: "Aki ezt a könyvet elolvassa, kicsit biztos másmilyen lesz, pontosabban fogja tudni, mi fontos és mi nem, pontosabban fogja tudni, kicsoda ő." Bizalmat szavaztam hát ennek a vékonyka vietnámi regénynek, és nem bántam meg.

 img_20200421_174442_307.jpg

A történet egy tízéves vietnámi kisfiúról szól, aki most fedezi fel a világot. Igyekszik megérteni a természetet, a felnőtteket, önmagát. Igyekszik jószívű lenni és helyesen cselekedni, de ez nem mindig sikerül neki. Az egymáshoz lazán kapcsolódó, önálló novellaként is értelmezhető történeteknek ő a narrátora, így az ő gyerekszemén keresztül láthatjuk ezt a -számunkra- mesebeli faluvilágot: ahol egy évszakon át vigasztalatlanul esik az eső, ahol éjszakánként jázmin-illat terjeng a levegőben, ahol felnőtteknek a rizsföld a második otthona.

 

Az egzotikumot leszámítva egyébként a kötetről nagyon határozottan a Kincskereső kisködmön és Edmondo de Amicis Szíve jutott eszembe, bár a Csukott szemmel nyiss ablakot az előbbinél mindenképp kevésbé érzelgős - az utóbbit viszont kedvem támadt újra olvasni, mert gyerekként ki nem állhattam, de lehet, hogy ez most már másként lenne.

 

Ez a regény egyáltalán nem giccses, viszont a szó legnemesebb értelmében lélekmelegítő. Valószínűleg azért, mert csupa jó ember szerepel benne. A szülők, a szomszéd házaspár, a tanárnő, az osztálytársak mind-mind jó szándékúak és segítőkészek. Na, nem hibátlanok, ahogy a főszereplő Duong sem az: irigykednek, néha megbántják egymást, felelőtlenül viselkednek, rossz döntéseket hoznak. De törekszenek a jóra, képesek bocsánatot kérni és ha baj van, kiállnak egymásért. 

 

Azt nem igazán tudom megítélni, milyen lett (az angolból készített) fordítás. Én azért érzem rajta Háy keze nyomát, de lehet, hogy csak azért, mert ez pontosan egy olyan történet, ami nagyon illik az ő világához; ettől függetlenül a szövegnek önálló stílusa, íze van. Az biztos, hogy aki Háy műveit kedveli, annak a Csukott szemmel nyiss ablakot is tetszeni fog.

 

Nem mondom, hogy ez a kis könyv meg fogja váltani a világot, és talán a világirodalomnak sem ez a legnagyobb szenzációja. De nekem szerzett néhány kellemesen szívmelengető órát, és ennek a jelentőségét nem szabad alábecsülni.