Még soha semmit nem olvastam Nesbo-től, úgyhogy most azt gondoltam, ideje volna pótolni ezt a hiányosságot. A Denevérember elvileg a Harry Hole sorozat első része, így ezzel kezdtem. Háát... Nem mondhatnám, hogy el vagyok tőle ájulva. 

Animus, 2015

Nem vagyok óriási skandináv krimi rajongó, de már olvastam nehanyat, és azok tetszettek. Nesbo-t a műfaj nagyágyújának tartják, ezért viszonylag nagy várakozásokkal kezdtem neki a könyvének. Persze nem valami világirodalmi csodára számítottam, csak egy izgalmas krimire, meg néhány kellemes, olvasással töltött órára. 

Ehhez képest a történet elég döcögősen indul, körülbelül a feléig kifejezetten lassan haladtam vele. Ezután egy kicsit felpörgött a sztori, de végigolvasva sem nyűgözött le túlzottan.

A történet: egy csinos norvég lányt megerőszakolnak és megfojtanak Ausztráliában, ezért Harry Hole, a hallgatag oslói nyomozó Sidneybe utazik, hogy segítse az ottani hatóságok munkáját. Hamar kiderül, hogy a tettes valószínűleg sorozatgyilkos, az ügy egyre bonyolódik, s minden igyekezete ellenére Harry személyesen is kezd egyre jobban belekeveredni... 

A nyomozás nem szűkölködik a váratlan fordulatokban, viszont az "az gyanús aki nem gyanús" logikából kiindulva elég hamar ki lehet találni, ki a gyilkos. Ez még önmagában nem is volna baj, ha az atmoszféra és a karakterek kárpótolnának - de nem teszik. 

A skandináv krimik varázsát számomra nagyrészt a borongós északi környezet adja - itt viszont a napfényes Sidneyben járunk. És ugyan nagyon érdekesek az ausztrál őslakos mítoszok, amik beépülnek a történetbe (köztük a címben is szereplő denevéremberé) de azért a regény fő társadalmi konfliktusát jelentő őslakos-fehér ellentét messze nincs eléggé kibontva. Nagyjából ugyanez a helyzet a gyilkossal is: nincsenek valódi, érthető indítékai, el is ismeri magáról, hogy pszichopata - és ennyi. (Ehhez képest viszont túl könnyen lebuktatják...) Na és a női karakterek, te jó ég! Nincs a könyvben ábrázolva egyetlen nő sem, aki nem prostituált (vagy legalábbis a testi adottságaiból élő csinibaba), vagy végtelenül buta, vagy mindkettő... Tudom, egy '90-es évek beli regényben ez még egyáltalán nem számít ritka jelenségnek, de attól még nagyon, nagyon rosszul esett olvasni.

Az egyetlen érdekes karakter maga Hole - a klasszikus krimik kifogástalan detektívei helyett egy zűrös múltú alkoholista zsaru, aki még csak nem is zseniálisan okos... Ez tényleg jó ötlet, de azért számomra nem mentette meg a regényt.

Mert ami a legeslegjobban fájt, az maga a stílus. Annyira ponyva! Ennél sokkal igényesebben megfogalmazott krimiket, thrillereket is olvastam már.

Szóval egyelőre egyáltalán nem értem, mi ez a felhajtás Nesbo körül, de annak tudom be a dolgot, hogy valószínűleg nem ez a legjobb regénye. Ti olvastatok már valamit tőle? Mit ajánlanátok következőnek?