Ez az a fajta kötet, amiről nehéz is mit mondani, mert annyira tökéletes, kerek egész, és annyira magáért beszél.

Magvető, 2020

S mégis, hogy kinek ajánlom ezt a vékony, különleges hangulatú novellafüzért?

Mindenkinek, akik szokott gondolkozni a test és lélek viszonyáról.

Azoknak, akiket foglalkoztat az elmúlás – de azoknak is, akik alapvetően nem szívesen gondolkodnak ilyesmin, mert ezek a szövegek bizony gondolkodnak, méghozzá nagyon okosan.

Azoknak, akik látták és szerették Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét (mely Ulickajára is hatással volt, és melyben az a Morcsányi Géza játszotta a főszerepet, aki ezt a kötetet fordította). A többiek pedig gyorsan nézzék meg, mert csodálatos!

Azoknak, akik kedvelik Ulickaja írásait, de azoknak is, akik még nem olvastak tőle semmit, mert  ettől biztosan kedvet fognak kapni hozzá.

Ez a néhány óra alatt elolvasható kis könyv egészen biztosan sokáig velünk marad, és foglalkoztat minket.

Két verset és 11 novellát tartalmaz, két ciklusban (Barátnők, A lélek testéről). Az elbeszélések főszereplői többnyire idősödő orosz (vagy örmény, azeri, iraki…) nők és férfiak, akik valamilyen módon a halál közelségébe kerülnek: szeretnék elrendezni, lezárni vagy éppen újra kezdeni az életüket, elbúcsúzni szeretteiktől, biztosítani a gyerekeik jövőjét, elengedni egy rossz házasságot, vagy értelmet találni a különös egybeesésekben… Tulajdonképpen nincs bennük sok közös, olvasóként mégis érezzük, hogy valami mégis összefűzi őket. De lehet, hogy egész egyszerűen csak annyi, hogy mind emberek. Méghozzá olyan emberek, akik valamilyen formában találkoznak a halandóság lényegével.

 Az elbeszélések közül nekem különösen Az Alisza halált vesz, az Áldottak mind, kik… és a Szerpentin álltak közel a szívemhez, de a többi is nagyon tetszett.

Érdemes elolvasni.

Értékelésem: 10/10