Szerencsére elmondhatom, hogy az előző évhez hasonlóan 2019-ben is fantasztikus könyveket olvastam, és külön öröm számomra, hogy olvasmányaim nagy részéről itt a blogon is beszámolhattam. Köszönöm szépen mindenkinek, akik velem tartottak és olvasták a bejegyzéseimet! Remélem, számotokra is jó…
Már egy jó ideje gondolkozom azon, milyen jó lenne időnként a regénykritikák mellett szakácskönyv-ajánlókat is írni: hiszen az olvasás mellett főzni (és enni) is nagyon szeretek. Amikor nemrég kezembe került Fatimapanka szakácskönyve, a Yama Kitchen receptgyűjtemény, mindjárt tudtam, hogy ez lesz az…
A XXI. Század Kiadó KULT könyvek sorozatának újdonságai közül valamiért a Sehonnait vártam a legjobban. (Erről itt is írtam.) A történet nagyon érdekesnek tűnt: én személy szerint nagyon keveset tudok arról, hogyan élnek ma az amerikai őslakosok, és egy fiatal indián író elsöprő sikerű debütáló…
A Chesil-parton című könyv legnagyobb tanulsága számomra az volt, hogy sokkal több Ian McEwant kellene olvasnom. Ez a nagyon rövid – mindössze 147 oldalas – kisregény ugyanis olyan, mint egy tökéletes formájú igazgyöngy: apró, de kerek egész; gyönyörű, de egyben reménytelenül szomorú is.
Scolar,…
Említettem már, hogy Tóth Krisztina az egyik kedvenc kortárs költőm – most pontosítok: az egyik kedvenc íróm, hiszen a prózaköteteit is nagyon szeretem. Nehéz lenne eldönteni, a Vonalkód vagy a Pixel című kötete-e a kedvencem: az előbbiben talán külön-külön jobban tetszenek a novellák, az utóbbinak…
A Beszélnünk kell Kevinről is olyan könyv, ami hosszú éveket töltött a várólistámon, mielőtt végre elszántam magam, és elolvastam. Őszintén szólva egy kicsit féltem tőle – egyrészt, mert mindenkitől azt hallottam, hogy különösen megterhelő, nyomasztó könyv, másrészt, mert minél többen áradoztak…
Igazság szerint beadandókat kellene írnom, mert eléggé le vagyok maradva velük – de ma elkezdődött a 26. budapesti nemzetközi könyvfesztivál, és nem bírom ki, hogy ne a könyvújdonságok listáját böngésszem, vagy a programfüzetet bújjam inkább. Ha minden jól megy, szombat délután hús-vér valómban is…
Melyik az a kortárs regény, mely egyszerre juttatta eszembe a Stranger Thingst, a Házibulit, Szabó Magdát, Móricz Zsigmondot és Christopher Nolant, és amit egyszerűen nem tudtam letenni? Hát Grecsó Krisztiántól a Vera!
Nagyon vártam már ezt a regényt. Grecsónak két éve nem jelent meg új könyve, de…
– Jegyezd meg, amit most mondok, jól jegyezd meg: mint az iránytű, ami mindig észak felé mutat, úgy találja meg a férfi vádló ujja is a nőt. Mindig. Ezt sose feledd, Marjam.
A háborúk sújtotta Afganisztánban két nehéz sorsú nő életre szóló barátságot köt. Az Egyezer tündöklő nap az ő történetük.
De aztán, miközben tovább figyeltem a folyó közönyös vonulását, valami más is eszembe jutott; hiszen minden mégis megtörtént. Amire nem került sor, amit nem vettem észre, amit túl későn tudtam meg, a maga módján semmivel sem valószerűtlenebb, és semmivel sem kevésbé az enyém, mint amiket eddig az…