Ljudmilla Ulickaja: A lélek testéről
Ez az a fajta kötet, amiről nehéz is mit mondani, mert annyira tökéletes, kerek egész, és annyira magáért beszél.
Ezért szeretek olvasni
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája
Mindig van bennem egy kis fenntartás, amikor egy sikeres sorozatnak az évekkel később megírt előzményét/folytatását veszem a kezembe. Mert lássuk be, a legtöbbször ezek az alkotások nem sikerülnek olyan jól, mint az eredeti regények (lásd Testamentumok), még rosszabb esetben pedig kifejezetten gyengék lesznek (mint mondjuk a Harry Potter-dráma). Éppen ezért volt számomra olyan kellemes csalódás az Énekesmadarak és kígyók balladája, ami viszont meglepően jó könyv.
Agave, 2020.
Jo Nesbo: Denevérember
Még soha semmit nem olvastam Nesbo-től, úgyhogy most azt gondoltam, ideje volna pótolni ezt a hiányosságot. A Denevérember elvileg a Harry Hole sorozat első része, így ezzel kezdtem. Háát... Nem mondhatnám, hogy el vagyok tőle ájulva.
Animus, 2015
Jacky Durand: Apám receptjei
Az egyszerűség gyönyörködtet. Szerintem nem csak a gasztronómiára igaz ez a mondás, hanem a könyvekre is. Végy egy apát, aki séf, egy kisfiút, aki a nyomdokaiba akar lépni, és egy anyát, aki lelépett. Rakd be őket egy hangulatos burgundiai kisvendéglőbe, adj hozzájuk néhány szimpatikus mellékszereplőt, egy rakás ínycsiklandó étel-leírast, végül szórd meg őket egy csokor elfojtott érzelemmel, és már kész is. Nem kell más.
Park, 2020
Az apám receptjei pontosan ilyen könyv. Egy egyszerű, bájos apa-fia történet Franciaországból. Nem történik benne semmi eget rengető. A főszereplők csak főznek, sétálgatnak a folyóparton, elhallgatnak egymás elől egy csomó mindent, aztán szép lassan mégis megtanulják megérteni, majd - szívszorító módon - elengedni a másikat.
Néhány óra alatt el lehet olvasni, de ha van kedvünk, elkészíthetjük a függelékben szereplő recepteket is. Nekem a leginkább az tetszett benne, hogy férfi szemszögből, férfi szereplőkkel dolgoz fel olyan témákat, amiket hagyományosan leginkább nőkhöz kötünk: főzés, kötődés, szülő-gyerek kapcsolat, élet egy csonka családban, beteggondozás, érzelmek kimutatása. Kellemes, megható történet, de nem abból a direkt "siratós" fajtából. Annál jóval elegánsabb, visszafogottabb a tálalás. Nekem tetszett.
Értékelésem: 8/10
Háy János: Ne haragudj, véletlen volt
Meghalni éppolyan, mint meg nem születni. Azok leszünk, akik voltunk, mielőtt nem voltunk. Csak azok nem leszünk, akik voltunk, mikor voltunk.
Európa, 2020
Mathias Énard: Iránytű
Minden mindennel összefügg
Mint a legtöbb igazán jó regény, Énard Iránytűje is a szerelemről és a halálról szól. No meg a zenéről és az irodalomról – így tökéletesen passzol a Nincs időm olvasni kihívás augusztusi témájába is: egy könyv, amiben a művészeteké a főszerep.
Franz Ritter zenekutató és a Közel-Kelet szerelmese. A Keleté, és egy Sarah nevű francia orientalista irodalmáré, akivel egy konferencia óta folyton össze-össze sodorja az élet. A regény egyetlen hosszú éjszaka története, amikor a súlyos, valószínűleg halálos betegséggel küzdő Franz az álmatlanság és a szorongások ellenszereként felidézi magában a Sarah-val töltött éveket: megismerkedésüket, levelezésüket, párizsi és bécsi találkáikat, és főként a Szíriában és Iránban együtt töltött ösztöndíjas éveket.
Magvető, 2018
Jeanine Cummins: Amerika földje
Nem is olyan könnyű megfogalmazni, miért volt számomra annyira érdekes és tanulságos olvasmány az Amerika földje. Talán azért, mert - a körülötte kereskedett kisebbfajta botránnyal együtt - a szöveg elég pontosan rávilágít, hogy (többek között) milyen problémákkal küzd Amerika földje, és persze a modern világ egy csomó más része is.
Helikon, 2020
Linda Boström Knausgard: Isten hozott Amerikában
A traumatizált gyerek számára nincs katarzis, se feloldozás
Elolvastam volna Linda Boström Knausgard kisregényét, ha nem ő lenne Karl Ove Knausgard ex-felesége? Talán igen. De az biztos, hogy nem szerepelt volna ilyen előkelő helyen a várólistámon. Aki nem ismerné – bár szépirodalom-kedvelők közt szerintem már nem nagyon akadnak ilyenek – Karl Ove Knausgard norvég író Harcom címmel hiper-valósághű, hatkötetes regényfolyamban örökítette meg az életét, irodalmi valóságshow-hőst faragva saját magából és egész családjából. Utóbbiak, nem meglepő módon, nem fogadták túl jól mindezt: nagybátyja például beperelte Knausgard-t, mániás depresszióval küzdő, szintén író felesége pedig összeomlott, és nem sokkal később el is váltak. A Harcom kötetek egészen intim részletekbe menően mutatják be Lindát (legalábbis azt, amilyennek férje látta): megtudhatjuk, milyen evés, ivás, szeretkezés, veszekedés vagy éppen szülés közben, és hát gyakorlatilag minden mást is. Elsősorban azért voltam kíváncsi a regényére, mert úgy éreztem, ismerem őt. Ráadásul az Isten hozott Amerikában is vállaltan önéletrajzi ihletésű könyv, még ha a szó szoros értelmében nem tekinthető autobiográfiának: majdnem minden, ami a főszereplővel megesik, gyerekkorában valamilyen formában megtörtént Linda Boström Knausgarddal is.
Öt érdekesség a 113 éve született Frida Kahlóról
Caroline Bernard: Frida Kahlo és az élet színei
Frida Kahlo és az élet színei
Mexikóban áldásnak tartják, ha valaki ugyanabban a házban hal meg, ahol a világra jött. Az 1907. július 6-án született Frida Kahlóval pontosan ez történt: a Casa Azulként, vagyis Kék Házként elhíresült épületben látta meg a napvilágot Mexikóváros külvárosában, Coyoacánban. (Ma itt található a Frida Kahlo Múzeum.) Hogy tragédiákban bővelkedő élete mennyire tekinthető áldottnak, azon lehet vitatkozni, de tény, hogy a megpróbáltatások nélkül valószínűleg sosem vált volna belőle az, ami: a világ leghíresebb festőnője. Caroline Bernard Frida Kahlo és az élet színei című könyve regényes formában dolgozza fel az életét, főként a szerelmi szálra: a Diego Riveraval kötött viharos házasságra fókuszálva.
Kossuth Kiadó, 2020
Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
Hogyan lesz egy kelet-törökországi, "jómódú és tisztességes családból váló" lányból prostituált Isztambulban? Hogyan talál barátokra, leli meg az igaz szerelmet, és aztán miért végzi mégis az életét meggyilkolva, egy szeméttárolóba dobva? Leila már egy ideje halott, de a tudata még pontosan 10 percen és 38 másodpercen át működik: ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben ízeket, illatokat és színeket felidézve visszaemlékszik viszontagságos életére.
