A Könyörület elolvasása – illetve természetesen a jelenlegi amerikai helyzet – adta az ötletet, hogy összegyűjtsem az elmúlt években olvasott könyveket, melyek a rasszizmus és az elnyomás témájával foglalkoznak.

Ennek a könyvnek az elolvasása számomra egy hosszú, hetekig tartó szenvedéstörténet volt. Aludnom kellett rá egyet-kettőt, hogy megállapítsam: ez a regény nagyon jó.

Typotex, 2018

Nguyen, Ngoc Thuan: Csukott szemmel nyiss ablakot

Európa, 2020.

Bevallom, ezt a könyvet (mint szerintem sokan mások is) Háy János miatt olvastam el. Az ő neve a számomra elég garancia ahhoz, hogy elkezdjen érdekelni egy regény, amit ő fordított, pláne, ha még ezt is írja róla az ajánlóban: "Aki ezt a könyvet elolvassa, kicsit biztos másmilyen lesz, pontosabban fogja tudni, mi fontos és mi nem, pontosabban fogja tudni, kicsoda ő." Bizalmat szavaztam hát ennek a vékonyka vietnámi regénynek, és nem bántam meg.

Ezeket olvasd/hallgasd a gyerekeddel, ha szeretnéd neki az ő szintjén elmagyarázni a járványhelyzetet

A koronavírus olyasmi, aminek a hatása alól senki nem vonhatja ki magát, sajnos még a legkisebbek sem. Ha nem is járnak még közösségbe, akkor is változik a kis életük: nem mehetnek játszótérre, Ringatóra, babaúszásra, elmaradnak a látogatások a nagyszülőknél, nincs közös cukrázdázás, vásárlás, talán még séta sem. Maszkos emberek az utcán, feszült szülők otthon, híradóból elcsípett nyugtalanító mondatok… Mindez szorongást vált ki a totyogókból is, nem is beszélve a már bölcsis, ovis, kisiskolás gyerekekről, akik az intézmények bezárása kapcsán közvetlenül is érintettek a kérdésben, és magából a helyzetből is többet értenek. Ezért nagyon fontos, hogy az ő szintjükön beszélgessünk velük a járványról, elsősorban a korlátozások elmagyarázására és a megelőzés fontosságára koncentrálva – úgy, hogy mindeközben ne ijesszük meg, és túl sok információval se árasszuk el őket. Nem is olyan egyszerű feladat, de szerencsére már több szakember is készített olyan mesés-verses segédanyagokat, amiket felhasználhatunk. Bejegyzésemben ezeket igyekeztem összegyűjteni, a teljesség igénye nélkül.

Ma már természetes számunkra, hogy a nők szavazati joggal bírnak, tanulnak, karriert építenek, praktikus ruhákban járnak és maguk döntenek a testükkel kapcsolatos legfontosabb kérdésekről, mint például arról, akarnak -e gyereket vagy sem. Bő száz évvel ezelőtt azonban még ezek egyike sem volt magától értetődő. A nemzetközi nőnapnak arról kellene szólnia, hogy megünnepeljük ezeket az eredményeket, és egyszersmind megemlékezünk azokról a nőkről, akik a fejlődés úttörői voltak: mint például Hugonnai Vilmáról, az első magyar orvosnőről. Így Szécsi Noémi tavaly megjelent köteténél, a Lányok és asszonyok aranykönyvénél keresve sem találhatnánk ideálisabb nőnapi olvasmányt.

Park, 2019

Van egy fogalom, ami már teljesen egybe forrt Donna Tartt nevével, és nem is nagyon lehet olvasni a regényeiről kritikát, amiben ne szerepelne: a hangulatteremtés. Amikor néhány évvel ezelőtt először olvastam a Titkos történetet, hihetetlen módon beszippantott, nem sokkal később az Aranypintynek pedig talán még inkább a hatása alá kerültem. Most pedig, hogy A kis barátot befejezve már az írónő mindhárom eddig megjelent könyvét olvastam, nyugodt szívvel kijelenthetem: valóban ő az atmoszférateremtés koronázatlan királynője.

Park, 2019, 644 o.

Körülbelül másfél évvel ezelőtt Margaret Atwood bejelentette, hogy a rajongók kérésére megírja kultregénnyé vált 1985-ös könyve, a Szolgálólány meséje folytatását. Először elég szkeptikusan fogadtam a hírt: ekkor már bőven készen volt a regényből forgatott sorozat második évada, és ezt sem néztem meg, mert nem igazán értettem, miért folytatnak valamit, ami önmagában is kerek egész. (Vagyis inkább nagyon is értettem: a siker meg a pénz, röviden a bőrlehúzás miatt. Ez az új széria egyébként állítólag nem sikerült valami jól, ahogy később a harmadik évad sem.)  Aztán amikor tavaly ősszel megjelent a Testamentumok, és kiderült, hogy nem egy az egyben Fredé történetének folytatása, hanem három új szereplő a narrátor, ráadásul elég jó kritikákat (no meg Booker-díjat) is kapott, mégis érdekelni kezdett. Idén januárban elolvastam hát. Az érzéseim… nos, elég vegyesek.

Kiadja: Jelenkor, 2019.

Mint mindenből, babaváró könyvekből is nagyon nagy a kínálat a boltok polcain. Mikor az első babámat vártam, nagyon sok mindent elolvastam vagy legalábbis fellapoztam, ezek között voltak hasznos és kevésbé hasznos kiadványok is. Van azonban négy könyv, amiket most, a második babámat várva is szívesen fel-fellapozok. Új bejegyzésemben ezeket szeretném bemutatni nektek. 

Szerencsére elmondhatom, hogy az előző évhez hasonlóan 2019-ben is fantasztikus könyveket olvastam, és külön öröm számomra, hogy olvasmányaim nagy részéről itt a blogon is beszámolhattam. Köszönöm szépen mindenkinek, akik velem tartottak és olvasták a bejegyzéseimet! Remélem, számotokra is jó könyvekben gazdag volt ez az év, ha pedig közületek csak egyvalaki is elolvasott és megszeretett bármit, amit ajánlottam, akkor számomra már megérte elindítani ezt az oldalt. Az év lezárásaként most összegyűjtöttem számotokra az öt kedvenc idén olvasott könyvemet, fogadjátok őket szeretettel!