Amikor elkezdtem tervezgetni a szokásos „idei öt kedvenc könyvem” posztot, rájöttem, hogy valamiért 2020 olvasás szempontjából is rendhagyó volt, mert nem tudom egyszerűen rangsorolni a szövegeket. Nem feltétlenül azokat a regényeket volt a legnagyobb élvezet olvasni, amiket egyébként irodalmi szempontból a legjobbnak tartok, és akadtak kisebb-nagyobb, de meghatározó csalódások is. Így aztán végül négy kategóriába soroltam az idei év legemlékezetesebb olvasmányait: legjobbnak tartott könyvek, legjobb olvasmányélmények, legnagyobb csalódások, és a lelkemnek legjobban eső könyvek. A kategóriák közt éppenséggel lehetnének átfedések is (pl. Émile Ajar könyvét a „csalódáson” kívül az összes listában felsorolhatnám), de úgy döntöttem, ez egyszerűség kedvéért mindent inkább csak egyszer említek. Fogadjuk el, ez egy furcsa év volt, legyen hát furcsa a könyves összefoglaló is. Azért fogadjátok szeretettel. �

Legjobb könyvek:

1. Mathias Énard: Iránytű – Rengeteg tudás, gyönyörű próza, magával ragadó, melankolikus hangulat. Imádtam. Itt írtam róla. 

2. Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve – Berlinről jövőre tervezek hosszabban írni, mikor elolvasom a második magyarul megjelent könyvét is. Most csak legyen elég ennyi: szerintem nem találkoztam nála érdekesebb életű íróval, aki ennyiféle szemszögből rálátna a világra, és ilyen tűpontosan el is tudná mesélni az élményeit. A Bejárónők kézikönyve nem csak az idei év, hanem életem Top 5 könyve közt is egészen biztosan ott van.

3. Toni Morrison: Könyörület – Fontos könyv az elnyomás természetéről. Nem feltétlenül öröm olvasni, de megéri. A könyvajánlóm itt olvasható.

4. Marilynne Robinson: Háztartás – Otthontalanság, ennél jobb szóval nem lehetne jellemezni ezt a könyvet. Számomra a Könyörülethez hasonlóan ez sem volt kellemes olvasmány, de mint irodalmi mű, egyértelműen 10/10-es. 

5. Ljudmilla Ulickaja: A lélek testéről – Ulickaja zseniális, mint mindig. Mindazonáltal kell egyfajta beállítottság (vagy életkor…) ehhez a novelláskötethez.

Legjobb olvasmányélmény

1. Margaret Atwood: A vak bérgyilkos – Talán ez az eddig a kedvenc Atwood-könyvem. Magával ragadó a hangulata, és zseniálisan ötvözi az írónő valóságban és fantáziavilágban játszódó könyveit. 

2. Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc – Számomra Shafakot olvasni a tökéletes szórakozás: nagyon olvasmányos, mégsem gagyi, nem kell rajta sokat gondolkozni, de van mondanivalója, a történetei realisztikusak, de azért ott van bennük az Ezeregyéjszaka misztikus bája… A 10 perc 38 másodpercet is nagyon szerettem.

3. Péntek Orsolya: Az Andalúz lányai – Nos, ez a könyv éppenséggel a „csalódás” listámra is felkerülhetett volna, mert csak az első kétharmada tetszett, utána számomra nagyon leült a szöveg. Viszont addig óriási élmény volt, úgyhogy mégis inkább itt kapott helyet. Nagyon különleges, lírai hangulatú családregény két ikerlányról, a háttérben a 20-21. század magyar történelmével. Jövőre szeretném elolvasni a trilógia másik két részét is.

4. Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete – Ferrante az egyik kedvenc szerzőm, ez a regénye sem okozott csalódást. Könyvajánlóm itt olvasható. 

5. Rubin Szilárd: Csirkejáték – Dekadens szerelmes regény a ’40-es ’50-es évekből. Igazi irodalmi csemege, ezzel a gyönyörű zsebkönyv-formátummal pedig nem tudok betelni. Itt írtam róla. 

 Legnagyobb csalódás:

1.Linda Boström Knausgard: Isten hozott Amerikában – Kíváncsi voltam a Harcom-kötetek Lindájának regényére, de az Isten hozott Amerikában számomra nem lett kedvenc, sőt, az év egyik legtúlértékeltebb regényének tartom. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem egyáltalán nem tűnik hitelesnek a főszereplő beszédmódja, nagyon hatásvadász az egész.

2.Jo Nesbo: Denevérember – Ez előtt még sosem olvastam Nesbo-t, de a Denevérember után egyelőre nem is érzek késztetést a további próbálkozásra. Ez egy nagyon közepes, vagy még annál is gyengébb krimi, mire fel akkor a nagy felhajtás? A háborgásom itt olvasható. 

3. Margaret Atwood: Testamentumok – Nagyon szeretem Atwoodot, de ez nem nyűgözött le. Folytatásként sem túl erős: leegyszerűsítőnek, egyoldalúnak éreztem, a végén a „nagy csavar” pedig eléggé kimódolt volt.

4. Karl Ove Knausgard: Álmok – Knaugard-rajongó vagyok, de ezt sajnos többnyire untam.

5. Anna Gavalda: Szerettem őt – Komoly várakozással kezdtem neki, de számomra ez a stílus túl giccses. Az értékelésem itt található. 

6. Sally Rooney: Normális emberek – Gondolkoztam, hogy ide rakjam -e ezt a könyvet, mert a lista többi szereplőjétől eltérően ez tulajdonképpen tetszett. De nem annyira, mint amekkora hype övezte az év első felében. Jó könyv, de azért nem szépirodalmi remekmű.

Legjobban esett a lelkemnek:

Az utolsó listába három olyan könyvet gyűjtöttem össze, amelyek szerintem jól is vannak megírva, és a lelkemnek is jót tettek. 2020-ban sokszor érezhettük azt, hogy a világ megérett a pusztulásra… Nos, ezek a regények rácáfolnak erre, anélkül, hogy közhelyesek vagy hatásvadászok lennének.

1. Nguyen, Ngoc Thuan: Csukott szemmel nyiss ablakot – Vietnám, gyerekkor, jószívű szereplők, egyszerű, de felemelő történetek. Itt írtam róla.

2. Jacky Durand: Apám receptjei – Apa-fiú kapcsolat, burgundiai kisvendéglő, ínycsiklandozó étel-leírások és receptek. Kell ennél több? A könyvajánlóm itt olvasható. 

3. Émile Ajar: Előttem az élet – Egy arab származású kiskamasz és holokauszt-túlélő ex-prostituált nevelőanyjának szeretetkapcsolata a párizsi szegénynegyedben…. Lehangolónak hangzik, de valójában nagyon felemelő. Itt írtam róla. 

Ha kíváncsiak vagytok, mi mindent olvastam az idén, a moly.hu profilomon (azaz itt) megtaláljátok a teljes listát. 

Végezetül szeretném megköszönni, hogy velem voltatok ebben az évben is. Az Instán már több mint 400-an vagyunk, és a blogbejegyzéseimet is többszázan olvassátok. A két kismanóm mellett nincs annyi időm a blogra, mint szeretném – de ez most így van rendjén, remélem, idővel azért változni fog. Már van néhány szuper új ötletem a jövőre nézve, de ezek egyelőre még maradjanak titkoban. � Addig is jó olvasást kívánok midnenkinek!

Zsófi